El kellett költözni arról a másik helyről, amit ismertem és értettem. Itt meg mindenféle ajánlások, hírek és kommentek oldalt... majd csak rájövök, hogyan tudom eltüntetni őket. Meg saját színné lenni... meg hát minden technikai dolog.

De nagyon szükségem van erre az ittre. Rohan át a fejemen villamosokon, vonatokon és metrókon, hogy írni kell. Vagy hát, leginkább, hogy a zenéimet kell. Üvöltenem kell őket a világba.

Sosem magányosabb, remetébb, elveszettebb. Küzdök bele a felnőttségbe. Bárcsak lenne másik út...

Most tényleg csak nekem, de mégis muszáj itt, nem egy word fájlban. Nem tudom miért. Biztosan megtalálják majd keresők és keresgélők. Kötődni a semmibe.

Láss úgy, hogy nem látsz.

Csak a dal van.